A hiszti kezelése – Maja Petković és Mihaela Richter

/A hiszti kezelése – Maja Petković és Mihaela Richter

A hiszti kezelése – Maja Petković és Mihaela Richter

A hiszti kezelése

A kontrollálatlan érzelmi kitörések vagy hisztirohamok gyakran a szülők rémálmává válnak, főképp akkor, ha nem értik, hogy pontosan mi is zajlik ilyenkor a gyermekükben. Mintha a föld nyílna meg és a harag és szomorúság vulkánja törne elő a gyermekből. Sír, visít, kiabál, rúg, és a földre veti magát. Vannak gyerekek, akik rendszeresen hisztiznek, mások ritkábban. 1-3 éves kor között jellemző a hiszti megjelenése. Mit tehetünk, ha kitör a hiszti? Hogyan lehet megfékezni? Megtanulhatja-e a szülő a vulkán megszelídítését?

Kérdéseinkre Maja Petković és Mihaela Richter válaszol ebben a témában. Mindketten test-orientált terapeuták és a zágrábi Szülői Szerepben Programban dolgoznak szülőkkel.

A Szülői Szerepeben Program célja, hogy segítse a szülőket gyermekük megismerésében, megértésében és támogatásában. Programunk információt és gyakorlati tapasztalási lehetőséget ad ahhoz, hogy a szülők minőségi kapcsolatot építhessenek fel a gyermekükkel anélkül, hogy a tökéletesség víziója nyomásként nehezedne rájuk.

A legfontosabb tény: a hiszti jelensége általános és normális jelenség a gyerekkorban. Megjelenése az érzelmi önszabályozás fejlődésének velejárója. Azaz része annak a folyamatnak, amely során a gyermek megtanulja elviselni, megélni és kezelni az érzelmeit.

A hiszti okai és az éretlen idegrendszer

A hiszti általában a korai életkorban, jellemzően 2 éves kor körül jelenik meg. Ebben az időszakban az impulzus-kontrollért és érzelemszabályozásért felelős agyterületeket befolyásoló idegpályák még éretlenek. Ezen idegpályák csak később, 4-5 éves korban kezdenek erőteljesebben fejlődni. Ezen kívül 2 éves korban a gyermek verbális megértő képessége és nyelvi kifejezőkészsége között még szakadék tátong. Ez azt jelenti, hogy sokkal több mindent ért meg, mint amennyit ki tud fejezni. Ez pedig óhatatlanul növeli a benne lévő frusztrációt.

Ez a frusztráció a stresszhormon szint emelkedéséhez vezet. A magasabb kortizol szint például a gyermeknél kiváltja az ösztönös ’küzd vagy menekülj’ reakciót. Mivel idegpályái még fejletlenek, a gyermek nem képes megálljt parancsolni belső késztetéseinek, így haragja kitör.

Az idegrendszeri éréssel és a beszédfejlődéssel párhuzamosan a gyermek egyre tisztábban képes kifejezni szükségleteit a felnőttek felé. Ezáltal a hisztik gyakorisága is csökken.

Az önszabályozás kognitív, szocio-emocionális és nyelvi készségek és képességek összehangolt munkájának eredményeként jön létre. Az önszabályozás legintenzívebb fejlődési szakasza az iskolás előtti kor, de egészen kamaszkorig eltart. 3-4 éves kor között kezdi megérteni a gyermek, hogy mit várnak el tőle. Ez lehetővé teszi, hogy kevesebb felnőtt támogatással is képes legyen feladatokat és utasításokat végrehajtani. Például csöndben tudjon maradni, amíg más valaki éppen alszik vagy dolgozik.

Mi tehet a szülő a gyermek érzelemszabályozásának fejlődéséért?

A hiszti fontos szerepet játszik a gyermek fejlődésében. Azonban nem maga a hiszti megélése, sokkal inkább a felnőtt hozzáállása az, ami képes a gyermeket az érzelemszabályozó képességének érésében támogatni. A felnőtt a saját példájával és minta adásával segítheti a gyermeket. Ez azt jelenti, hogy a felnőtt megtaníthatja a gyermeket arra, hogyan fejezze ki a szükségleteit.

Minél inkább úgy nő fel egy gyermek, hogy a felnőttek támogatják őt a kihívások megélése közepette is, annál inkább magába fogja tudni építeni a felnőttek üzeneteit, megoldási lépéseit, pozitív érzelmeit és azt a meggyőződést, hogy képes túljutni az akadályokon is. Így egy idő után a gyermeknek nem lesz szüksége a felnőttre, hiszen már önmagában hordozza a szerető felnőtt belső képét.

A temperamentum felismerésének jelentősége

A hiszti előfordulásának gyakorisága eltér a különböző gyermekek esetében. Ezért is fontos felismerni az adott gyermek saját temperamentumát. A temperamentum egy sor, a gyermekkel született olyan jellemzőt foglal magában, amelyek meghatározzák azt, ahogyan ő a világot érzékeli, és ahogyan másokkal viselkedik.  Ez a gyermek személyes stílusa. Nem olyasmi, amit a gyermek vagy a szülő választ ki a gyermek számára.

A temperamentum tehát megmutatja, hogy mennyire aktív a gyermek, hogyan küzd meg a változásokkal és a frusztrációval, érzelmileg mennyire hajlamos hevesen reagálni, és hogyan vesz részt a szociális interakciókban. A gyermek temperamentumának megismerése segítheti a szülőket a gyermek viselkedésének megértésében. Segít további a gyermekkel kapcsolatos döntések meghozatalában.

Az intenzívebb temperamentummal rendelkező gyerekek valószínűleg hevesebb hisztiket élnek meg. Több időre van szükségük, hogy bejárják a frusztráció-harag-szomorúság-megnyugvás teljes körét, mint a nyugodtabb és rugalmasabb temperamentummal születő gyermekeknek. Mindez nagyon egyéni.

A szülőknek érdemes az adott gyermekre és az ő specifikus szükségleteire fókuszálni.  

Amikor a szülőnek túl sok

A gyerekek drámai érzelemkitörései nagy kihívást jelentenek a szülőknek. Gyakran fennáll a veszélye annak, hogy magukra veszik, a saját személyes érintettségük mentén élik meg. Ilyenkor úgy érzik, mintha direkt őket bosszantaná vagy őket próbálná manipulálni a gyermek.

Azok a szülők, akik intenzíven reagálnak és magukra veszik a gyermek érzelmi kitöréseit, gyakran maguk is büntetést és magukra hagyást éltek meg gyermekkorukban a hisztik során. Ilyenkor ennek a mintázatnak a továbbadása a gyermek felé a szülők saját haragjának és tehetetlenségének kifejezése.  Annak jele, hogy a szülők nem képesek megbirkózni a helyzettel és a gyermek érzelmeivel.

Szülőként megtanulhatjuk, hogy legyünk jelen konstruktív módon azokban a helyzetekben, ahol a gyermek nagyon mérges ránk.

Ebben segít, ha megállunk egy pillanatra, mielőtt reagálnánk. Szóban tisztán elmondjuk, mit várunk el tőle, aztán időt és türelmet adunk egy lehetséges érzelmi vihar kitöréséhez. Segít továbbá, ha képesek vagyunk bízni abban, hogy gyermekünk lassanként megtanul megbirkózni a nehéz helyzetekkel. Így szülőként nyugodtak és határozottak tudunk lenni ilyenkor, ez pedig a gyermek számára támogató.

Mit tegyen tehát a szülő egy hiszti során?

A legfontosabb nyugodtnak és összeszedettnek maradni. A folyamat, amin a gyermek átmegy, egyrészt nagyon intenzív, másrészt azonban tiszta, egyértelmű lefutása van. A gyermek először frusztrációt él át, kifejezi, hogy valamit nem akar. Majd fokozatosan nő benne a harag. Ha a düh fázisában a szülő a határok feladása nélkül türelmes várakozással támogatja a gyermeket, amíg az érzelmi vihar elcsendesül, akkor a gyermek lassan belép a szomorúság, majd az elfogadás állapotába.

A tükrözés alapvető eszköz a szülő kezében

Nézzük végig, ideális esetben milyen lépéseken megy át a szülő a gyermekével. Minden a tükrözéssel kezdődik. A tükrözés az a folyamat, amelynek során a szülő szó szerint megerősíti a gyermek érzelmeit és szándékait. Erre azért van szükség, mert a gyermek még nem érti önmagát.

A szülői tükrözés segíti a gyermeket abban, hogy teljes egészében láthassa, mi történik éppen és átélhesse, hogy a szülő VALÓBAN megérti őt.

Amikor például egy baba sír, akkor jó, ha a szülő a következőket mondja: „Látom, hogy most szomorú vagy.” A tükrözés a gyermek reakciójának szó szerinti megismétlése verbális formában. Fontos, hogy a szülő pontosan meghatározza, hogy mi lát a gyermekben. Ez segíti a gyermeket abban, hogy megtanulja saját érzelmeit megnevezni. Hogy nemsokára ő maga is képes legyen azt mondani: „szomorú vagyok.”

A szülő a tükrözéssel tulajdonképpen azt az üzenetet adja át a gyermeknek, hogy „tudom, hogy nehéz, amin átmész, de én látlak Téged, és itt vagyok a számodra.”

A tiszta és egyértelmű határok nélkülözhetetlenek

Jó, ha szülő fizikailag is leereszkedik a gyermek szintjére: érdemes a gyermek mellé ülni, vagy leguggolni hozzá. Ugyanakkor a tiszta határok megtartása nélkülözhetetlen, különösen, a biztonsággal kapcsolatban. Fontos, hogy a szülő biztonságos teret tudjon tartani mindenhez, amin a gyermek keresztülmegy: lehetsz dühös, de nem üthetsz meg, nem dobálhatod a játékokat, stb. Az előre kijelölt határokat a szülő ne adja fel, ugyanakkor el kell tudnia fogadni a gyermek aktuális állapotát. „Látom, hogy dühös vagy és szomorú, de akkor sem mehetsz mezítláb a parkba.” A gyermek fokozatosan a harag állapotából a szomorúságba fog kerülni, majd elfogadja a helyzetet és megnyugszik. Csak akkor lehet más megoldásokat felajánlani neki, amikor már megnyugodott. A megnyugvás előtti szakaszokban nincs értelme más lehetőségekről beszélni a gyermekkel, hiszen érzelmi elárasztottsága miatt kognitívan nem képes a szülőre figyelni.

Mi lesz később, ha már most ilyen ez a gyerek?!

A legtöbb szülő szégyent és félelmet él át, amikor a gyermeke nyilvános helyen hisztizik. Ennek oka a kulturális közeg, amely nem támogatja, hogy a frusztrációt és a haragot nyilvános helyen kifejezzük. Gyakran előfordul, hogy amikor más gyereke hisztizik, akkor a szülők a hisztiző gyermeket nézik, miközben tekintetükkel azt sugallják: „nézd, milyen elkényeztetett kölyök, micsoda kis szörnyeteg.” Sokan azt hiszik, hogy csak az ő gyerekük viselkedik így.

A szülők a gyermek viselkedése kapcsán megélt félelemből és szégyenérzetből a jövőre nézve is aggódnak: „Ki tudja, mi lesz ebből?! Ha már most, 3 évesen nem hallgat rám, mi lesz, amikor 16 éves lesz?! Meddig fog elmenni? Ez azonban nem egy támogató megközelítés.

Ha a szülő rendszeresen abban segíti a gyermeket, hogy a hiszti érzelmi viharain átmenjen, akkor 16 éves korára képes lesz az egész folyamaton egyedül keresztülmenni. Addigra a gyermek fel lesz vértezve az érzelmeinek a kezelésére azáltal, hogy a korábbi években magába építhette a szülő nyugodt, elfogadó hangját és hozzáállását.

Valójában nagy elismerés egy szülő számára, hogy a gyermeke vele hisztizik. Ez azt jelenti, hogy a gyermek biztonságot él meg a szülővel. A gyermek ismeretlenekkel nem hisztizik, csak azokkal, akik felé bizalmat érez.

A gyermeknek minden helyzetben és minden érzelmi állapotában alapvető szükséglete, hogy megőrizze a szüleihez fűződő érzelmi kapcsolódást és szeretetet.

Abban az esetben, ha a szülő a határok egyértelmű megtartása mellett jelen van és elérhető a hisztik során is a gyermek számára, akkor a kezdetben megjelenő makacssággal és önkényes viselkedéssel szemben lassanként a kötődés válik fontosabbá a gyermeknek. „Igen, itt vagy nekem. Engedhetek. Tudom, hogy nem fogom ebben elveszteni és feladni a saját lényemet és tudom, hogy Te nem fogsz bántani engem. Nem pont úgy lesz, ahogy én akartam, de meg tudunk egyezni. Valójában a legfontosabb számomra az, hogy Te itt vagy és minden rendben van. Te elfogadsz engem olyannak, amilyen vagyok.” Fontos a gyermek számára, hogy úgy legyen, ahogy ő akarja, de ennél még fontosabb a számára, hogy a szülő jelen van és kapcsolódhat hozzá. Ez biztonságot ad a számára. „Biztonságban vagyok. Jól vagyok itt. Te végig megértettél, és most is értesz engem.”

2020-02-25T07:50:45+02:00